Húzogassuk, vagy ne.......

Elnézést mindenkitől kicsit elmaradtam! Hétvégén nagy fűtés szerelési projektben voltunk, így sajnos édesányánál nem tudtunk részt venni az ünnepi ebéden. Ezen még mindig könnybe lábad a szemem, de ez van. Nem tudom miért van, kicsit érzékeny vagyok, talán mert nem tudok annyi felé szakadni, amennyi teendőm lenne. Bazsi vasárnap 2.3 között a szoba közepén elengedve a lábamat jó 1 percig önállóan állt.:-) Ez már haladás, lépegetéssel már probálkozott, de egyhelyben ez nagy szó volt. Tegnap új arckifejezésre figyeltünk fel, a felső ajkát behúzza, és olyan kis helyes pufi képet vág:-). Még egy nagy dolgot felfedeztünk vasárnap este a bal kezén egy apró barna foltot. Jó anyaként azt gondoltam, biztos kosz, vagy kis karmolásból seb. Tévedtem akárhogy probáltam lemosni, nem jött össsze, mert az első anyajegyünk jelent meg.!!!!!Most hogy írok, egy csomó téma jutott eszembe. Ezért azt hiszem megosztom Veletek.
Pénteken látogatóba érkezett hozzánk Beni baba. Ő pontosan 6 héttel fiatalabb mint Balázs. Jó volt kismamás társaságban lenni, és órákat tudtunk beszélni. Tápszer, etetés, hízás, orvosok, szóval tényleg téma volt . Amiről most írni szeretnék, korábban is, de azóta is foglalkoztat. Mi szinte a kezdetekkor már tudtuk, illetve tájékozódtunk a kisfiúk férfiasságát illető letapadásról, és húzogatásról. A téma azért is mindennapos, mert még orvosok között is megoszlanak a vélemények, hogy húzogassuk vagy sem. Nekünk szerencsénk volt, eleinte doktornéni átvállalta tőlem ezt a feladatot, amikor ellenőrzésre mentünk mindig picit meghúzta, megnézte. Be kell valljam így is van elmaradásunk, de védelmemre legyen szólva nem lustaságból tartunk itt, hanem mert kisfiamnak nem mindennapi méretei vannak ezen a téren.:-) Legalább ebben a kategóriába méreten felülit alkottunk!!:-) Bár Balázs csak azt mondja, ez az Ő számlájára írható, remélem ha tini lesz a kisfiúnk, akkor is ezt mondja:-).
Na de komolyra véve a szót, én azóta hogy egyszer egy kórházi látogatásnál láttam egy kisfiút akinek éppen a doktorbácsi úgymond beavatkozással rendbehozta a letapadását, sokkal aktívabban, figyelmesebben teszem a dolgom.Szegény pici nagyon sírt a fájdalomtól, és nem szeretném ha ezt Mazsolámnak át kellene élnie. Szegény Beni is úgy járt, hogy a gyerek orvos akihez jártak, nem tanácsolta hogy húzogassanak. Nem olyan régen úgy adódott doktornénit cseréltek, és hát itt már jelezték, hogy azért nem ártana húzogatni. Szegény Manóka, már 7 hónapos, és most kezdtek neki, nem mondom hogy egyszerű dolguk lesz, mert Beni is sírt az új, nem túl kellemes tortúrától, de kitartás, ügyik vagytok , menni fog.
Azért milyen furcsa az élet, mert most is ha beírom a keresőbe ezt a témát, ellentmondó információkat olvasok. Én mindenkinek azt tanácsolnám, hogy kérdezd a gyerekorvost, és ha nem vagy benne biztos, van egy védőnőd azt is érdemes megkérdezni, mert a lényeg hogy ha lelkiismeretes akkor Ő is a babádnak a legjobbat akarja.

Tanulás, és gyerekek....

Ma reggel megnéztem a tegnapi írás statisztikáját, nem kevesen olvastátok el. Ez csak azért is megnyugtató, mert nekem kicsit megkönyebbülés volt hogy kiírhattam magamból a gondolataimat. Tegnap délután ismét neki rugaszkodtam a statisztikának, hiszen nemsokára itt a vizsga. Az eleje szépen simán ment, aztán elakadtam és azóta bevallom kissé sírógörcsösre váltottam. Az a típus vagyok aki, ha elakad nem hagyja ki és kezd bele egy másikba, hanem addig csücsülök felette míg rá nem jövök a logikára és ki nem tudom tölteni. Így volt agyaltam sokáig, de nem jöttem rá, és mivel Mazsi úgy döntött fél óra alvás után , hogy neki elég, így nem is tudtam folytatni, ezt mondjuk eljátszottuk párszor, de a lényeg, hogy nem haladok, és kicsit tanácstalan is vagyok. Volt hogy az ágyába tettem, éberen szórakozott, egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy az ágy sarkához tette a katicát ráállt, és elkezdett sikítozni, amikor ránéztem elvigyorodott ahogy szokta,így megenyhült anyai szívem, dobtam a statisztikát és mentünk játszani. Tanulásilag már odáig vetemedtem, hogy az "osztálytársaimat" is segítségül hívtam. Nem áll szándékomban a világot megváltani, csak ismét be szeretném magamnak bizonyítni, hogy erre még mindig képes vagyok, és meg tudom csinálni.Így is lesz :-)!!!!

Ma reggel még mindig a statisztikán agyaltam, még a kávét is nyugiban ittam, mert szegény pici Mazsikam addig a börtönnek nevezett járókában csücsült. Nem sírt, nem reklamált. Ismét mutatott valami újat, mint egy pankrátor két oldalt megfogta a kapaszkodót, és megprobált neki indulni...:-) Nagyon cuki volt:-) Sajnálom, hogy nem tudtam lefényképezni.:-(

Azért, hogy kicsit úrrá legyek az önsajnálatomon, az egyik közösségi portálon ráleltem egy engem igazán érintő tesztre. Miszerint "milyen anya vagy?" Aktuális a téma, főleg, hogy Bazsi még nem tud reklamációs listát készíteni, hogy mi nem tetszik. Így elkészítettem , és az eredmény igazán meglepett, KIEGYENSÚLYOZOTT!Remélem lassan lesz olyan teszt is hogy " milyen lesz a gyermeked?" Mazsinál néha nem tudom, mostanában elkezdi csapkodni a hasamat és megprobál megharapni, lehet csak a fogait élesíti????Na mindegy, mivel ez nem sikerül neki, mert anya leadott pár kilót, így a vállamon kezdett el tegnap probálkozni, egy sikeres harapása volt.Nem tudta mire vélni a síkitásomat, lehet azt hitte anyának is tetszik a játék, pedig van rágókája.....:-)Ez a sok pozitív dolog, meg a teszt eredménye és kisfiam kacagása annyira feldobott, hogy egy pillanat alatt jókedvem lett, hogy elhatároztam amint lesz egy kis időm neki is esek a statisztikának, és nem adom fel!!!!

Egy anya sohasem marad egyedül gondolataiban............

Megdöbbenés

Ma reggel fogalmam sem volt, mit írjak a blogba, de aztán sajnos az élet adta a témát.
Az egyik ami írásra késztetett a kisfiú akiről napok óta cikkeznek a tévében, a másik a saját családomban történő orvosi beavatkozások.:-(
Engem mint anyát mindig megviselnek azok a negatív dolgok amik gyerekekkel, vagy kicsi babákkal történnek. Talán ezért is nem lett belőlem szociális munkás, mert nem bírtam túltenni magam amit a hajléktalan szállón, és a gyámhatóságnál láttam gyakorlaton.
Az orvosokkal sokszor magam sem vagyok kibékülve, kivételt képez a saját gyerekorvosunk, mert Ő mindig segítőkész, teszem azt ma reggel is az volt!!!!:-)
Mi ugye sajnos igen aktívan járunk kivizsgálásokra, és igazából nem mondhatom hogy belefáradtam, mert amíg nincs meg az ok, addig sem belefáradni, sem beletörödni nem fogok.Én is éreztem már úgy, hogy indokolatlanul volt az orvos link, vagy egyszerűen nem törödőm. Tegnap is így történt, amikor is nem nevezném nevén az orvost, de felhívtam egy kórházat, hogy időpontot kérjek.Az orvos asszisztense közölte, (mert hogy ezt az orvost telefonon sem lehet személyesen megkérdezni), hogy nem áll módjukban időpontot adni, mert nem vagyok körzetes, és ha nagyon ragszkodom az orvoshoz, a magánrendelésén készségesen fogad. Na erről ennyit , egy mire van a tb, kettő miféle körzet is, nem szabad orvos választás van????? Különben meg így is magánrendelésre járunk az egyikhez, örülök hogy azt kifizetem. Nem is szeretném ehez az orvoshoz vinni.
Ma reggel a tesómmal beszélgettem, mert az unokaöcsémet meg fogják operálni. Teljesen véletlen tudta meg hogy a műtét időpontját áttették egy másik napra. még jó hogy megtudja az ember nem???? A másik eset, ami ma reggel a vezérhangyámat végképp elindította a kisfiú, Dominik, akiről az újságokban, és a hírekben hallani lehet. Nem szeretném soha átélni amin ezek a szülők keresztül mennek. Lehet, hogy jogilag indokolt a kórház hozzáállása, dehogy nem emberi az biztos. Őszintén sajnálom ezt a családot, és remélem vigaszt lelnek majd abban, hogy az a pici kis emberke többé már nem érez fájdalmat. Nyugodj békében Dominik. :-(

A folytatás

Mialatt megírtam az első bejegyzést azon gondolkodtam tudom e folytatni, azt hiszem menni fog.

Nem mondanám hogy totálisan kipihent vagyok, így nézzétek el a helyesírási hibákat. Pici fiam most éppen az igazak álmát alussza, igaz kb 5 perce , de ez ama ritka pillanatok egyike amit le kell jegyezzek.Ilyenkor általában tanulok a decemberi vizsgaidőszakra, de ma sehogy sem sikerül oda koncentrálni. Reggel hajnali 3-kor azon gondolkodtam kisfiam első adventjén milyen kalendáriumot is készítsek. Az ötlet szuper, csak sajnos az alapanyag beszerzés megy nehezen. Ha még idén elkészülök vele közzé teszem, elvileg kisvonat lesz, 24 vagonnal:-) Dominak már tavaly készítettem karácsonyfa kalendáriumot, na ezt meg tudom mutatni. Ma megint nehezen megy a kicsinek az evés, de nem adom fel, amikor csak lehet rá probálkozom. Lehet a foga, mert azokkal is jól állunk. Ma is azon probálkozott a pici, hogy egyedül kapaszkodás nélkül hogyan lehetne elesés nélkül eltünni anya elől.Nem jött össze, anya résen van.:-) A babykomppal már rodeozik, egyik szobából a másikba szalad. Sokan riogattak már a várandósság alatt a testvér féltékenységgel, megnyugtat hogy nálunk emiatt még nem volt problémánk, sőt!!!Domi ma reggel is azzal kezdte mikor kerül Bazsi át a másik szobába, ahol is , kék és zöld lesz a fal, micimackó, manny mester figurákkal díszitve.Ja, és minden este megbeszélik, hogy kinek a kedvenc meséi kerülnek az esti mozi központjába. Imádom őket, mert Domi bár még csak 9 éves igazi kis hölgy, aki tiszta szívből szereti a kisöccsét. Ez mindennap erőt ad, és kitartást, mert értük megéri..........

Kezdetek

Csakhogy teljesen az elejéről induljak. 2010. március 11.-én ( ahogy ez nálunk lenni szokott farfekvésesen) 2600 grammal, és 48 cm-rel megszületett második gyermekünk Balázs. Hálás lehetek a sorsnak mert mind a várandósságom, mind a szülésem teljesen simán és zökkenőmentesen zajlott. A várandósságot életem egyik legmeghittebb időszakaként éltem meg. Kislányom Dominika ezen időszak alatt még inkább a barátnőm lett, és sokat segített, támogatott már ekkor. Azóta már eltelt 8 hónap, így jó nagy lemaradással, de nekilátok és úgy gondoltam klaviatúrát ragadok. Így lehet hogy kicsit unalmas leszek, ezt légyszí nézzétek el nekem.
Ez a 8 hónap nem volt eseménytelen. Amikor a kórházból kihoztuk a picurit, már hívtam is a védőnőmet, hogy március 14-én kijöhetünk.:-) Jelezném, hogy vasárnap volt, és bátran felhívhattam, mint mindig bűbájos volt. 16-án már Ő is és doktor néni is látogatást tett nálunk. Jól szemügyre vették a kis teremtést, elláttak jó tanáccsal, és kérdezhettem minden kis nyügőmmel kapcsolatban. Az első 4 hónapban csak anyatejes lurkónk voltunk, aztán a tejcsi kevés lett, és bármennyire is nem akartam tápszerhez, és kiegészítő étrendhez nyúltunk. Jelentem nem jött be!!!Az allergiától kezdve, a kiütésig, a súlyleállásig mindennel megküzdünk, még a mai nap is. Sem időt, sem pénzt nem sajnálva most is járunk mindenfelé, csak kiderüljön, mi is a mi súly leállásunk oka. Jártunk nem egy gasztroenterológián, immunológián, még bent is feküdtünk egy hetet kórházban, járunk allergiára, és még sok helyre. Kiprobáltunk közel 10 féle tápszert, bio bébikajákat, és mindent ami ok lehet. Hetente járunk még most is védőnénihez, "szegény már minden héten kedden görcsben állhat a gyomra, mert jön a Bazsi, és ki tudja a héten mennyit fogyott , hízott vagy stagnált". Doktor néninket is rendszeresen zargatom, ha kérés, kérdés, vagy óhaj, sóhaj van. Szerencsém van velük is, mert hozzáértő, kedves, figyelmes szakemberek. Ez a sok utánajárás, idegeskedés, és kiadás eltörpül amellett amit Bazsitól és Dominikától visszakapunk.Bár nem tudom milyen lesz 1 év, vagy 10 év múlva a kapcsoltuk, de egyet tudok csodálatosan szépet alkottunk. Meghitt, nyugodt békés kis család vagyunk.